Hétvége…
2010 március 6. | Szerző: Nagy Csilla
Sziasztok kedveseim,múltkor írtam blogot,de nem mentette el,úgyhogy csak most tudtam újra jönni.
Nagyon boldog vagyok,hogy több régi ismerősöm felbukkant és nagyon aranyosak vagytok,hogy még mindíg velem tartotok.
Őszintén szólva,amikor abbahagytam a blogírást,azért néha beleolvasgattam blogjaitokba,már aki írt.Pl. a Szamócáéba,Iszonyatosan jól tud írni,ezért remélem nem haragszotok meg rám hogy nekem ez nem megy olyan jól.
Bár szerintem nem is ez a lényeg,de irígylem egy kicsit,hogy ennyire a vénájában van az írás.Na neki kellene könyvet írni.
Most reggel 5 óra van,már megint korán keltem,bár tegnap este óta fáj a fejem,ami elkísért most reggel is.Kicsit fáj a torkom is,no persze nekem az üdítőt bekell tennem a hűtőbe és onnan inni.Olyan mintha egy nátha vagy megfázás előtt lennék,valahogy így érzem.De remélem nem kapok el semmiféle nyavalyát,igazán nem hiányzik nekem.
Eddig szerencsém volt,pedig azt hizzem,hogy a hasamon lévő sipolyom miatt legyengült és gyulladt szervezetem fogékonyabbá fog tenni a fertőzésekre.
A családban mindenki beteg lett,a szüleim, a gyerekem, a tesőmék,én voltam az egyetlen,aki megúszta ezt a fránya influenzákat,vagy H1N1 járványt.
Ma megint megyek a lánykámhoz,mint szokásosan szombatonként,de már nemsokára jöhet haza egy hosszú hétvégére,ami péntek 3-tól-vasárnap 6-ig szól.
Remélem addig nem csinál semmi rosszaságot,hogy ne engedjék haza.Ez már egyszer megtörtént,már rég eltávot kaphatott volna,de nagyon szigoruak ott bent.Az haggyán,hogy egy vallásos otthon,de a kicsilány a wc-én dohányzott,elkapták és ezért nem jöhetett haza akkor.Megfegyelmezték és még egy hónap kimenő nélküli időt adtak neki.
Ha nem haragszotok meg,megfogadtam,hogy a családomról nem fogok írni soha többet.Se a szüleimről,sem a testvérem családjáról és főleg nem a lányomról.
Elég sok atrocitás ért már ezekért.
Csak magamról,mert hiszen ez az én történetem,habár a családom is hozzám tartozik,de ők tabuk a nézőközönség számára.
Hogy hogyan vagyok most???
Hát eléggé fáradékony vagyok,úgy érzem magam,mint amikor vashiányom szokott lenni.Akkor vagyok állandóan fáradt és álmos.Legalábbis remélem,hogy csak ez okozza ezekeket a tüneteket.
A legutolsó vérképem a rák szempontjából rendbe volt,csak a vizeletem iszonyú a hasamon lévő sipoly miatt.Azt írtam nektek,hogy nem műtik meg,így most is folyamatosan gennyedzik most is,habár azt nem meséltem,hogy egy nagy kannibál varrat kijött onnan.
2 év után…hát nem érdekes??
Azért is voltam vele úgy,hogy egy kicsit várok még elmenni egy másik orvoshoz,hátha jön még ki varrat belőlem és reménykedem abban,hogy majd egy öntisztulási folyamat indul be.Bár ez elég valószinútlen,mert amint írtam a kontrasztanyag beadásakor a röntgen kimutatta,hogy ez a sipoly ágazik ide-oda,mindenfelé.
Ezért sem merték kivenni,hiszen hogy is tudnának egy szerteágazó valamit eltávolítani onnan??
Na majd meglátjuk,d egyenlőre még mindíg betétekkel járkálok és várok.
Majd úgyis megyek nemsokára megint vér-vizelet vozgsálatra és ha nem történik semmi,megyek egy másik urológushoz és keresek egy másik sebészt.
De egy ct. vizsgálatot is tervezek magamnak,mert hiába jó a vérképem,azért szeretném pontosan tudni mi van ott bent.
Nagyon régen voltam ilyen dolog miatt orvosnál,azóta amióta 2008,szeptemberben az ominózus orvos akkor 1/2-1 évet adoot nekem hátra.Azóta eltelt kb.1 1/2év.Na ezek után hogyan higgyek bárkinek is és megmondom őszintén,nem is vagyok kíváncsi egy nőgyógyász véleményére sem.A ct.kerek-perec kimutatja,ha van rákos sejted a testedben.Az legalább biztos és tuti vizsgálat.
Na most mennem kell,megyek a családnak kávét főzni,hogy mire felébrednek készen legyen,mert nemsoká kelnek ők is.
Milliószor puszillak benneteket,szép hétvégét nektek és ha nem is holnap,de hétfőn jövök.
Puszi:Csilla
Állapotjelentés…
2010 március 4. | Szerző: Nagy Csilla
Jó reggelt mindenkinek,én megint jó korán felébredtem.
Tegnapelőtt nekiálltam egy tavaszi nagytakarítást végezni.Azért nem is jöttem blogot írni.
Hát mit ne mondjak,nem is tudtam magamról,hogy ilyen fáradékony vagyok.Amikor végeztem a dolgaimmal,mintha ólmot raktak volna rám.
Persze elvagyok szokva a fizikai munkától,ja persze még a szobámban a bútorokat is átrendeztem.Régebben a sérvem miatt nem emelgethettem,de mivel vagy 1 éve sérvkötővel járok és soha nem engedtem,hogy kibújjon,most talán visszament,vagy én nem tudom.
Na azért 20kilókat nem merek emelgetni,bár bevallom őszintén eléggé felelőtlen vagyok,mert elvileg nem szabadna.
Szóval teszek-veszek napok óta.
Ma úgy döntöttem tartok egy alvós napot,mert iszonyú fáradtság és kimerültség van rajtam.
Meg is látszik rajtam,jó karikásak a szemeim.
Bár kielégítő időt alszom éjszaka,de ezek a gyógyszereknek köszönhető,amiket az óminúzus előző depresszióm okozott.
Nem szedtem semmiféle altatót,nyugtatót már,de amikor hetekig csak forgolódtam az ágyamban és nem tudtam aludni és persze folyamatosan kattogott az agyam,újra felrattam ilyen szereket.Nekem ez megéri,hogy ne járjon a fejecském még alvás közben is.
Habár tudom milyen a gyógyszerfüggőség és tudok mindent róluk.Tudom milyen abbahagyni,tudom milyen túladagolni,úgyhogy eléggé tapasztalt és rutinos vagyok ezen a téren.
Túladagolni biztos hogy nem fogom több okból is.
Mint írtam most annyira nem vagyok depressziós,hogy megegyek egy dobozzal is belőle,no meg van egy rossz élményem a gyógyszerekkel kapcsolatban.
Egy műtétem során nagyon rossz emberekkel kerültem össze.6-an voltunk egy szobában,ami önmagában nem is volt persze baj,csak volt 2 barátnő,akiknél az volt a szokás hogy este 8-kor teljes takarodó volt.És ezt elvárták a többi embertől is.Én nem voltam ilyen de próbáltam alkalmazkodni.
Akkor még egy Tramadolor nevű gyógyszert szedtem,ezt általában kifejezetten rákosoknak írják fel.
Bevettem a szokásos esti adagomat és úgy 1/2 8 körül ők már hangozatták hogy csend legyen,mert ők bizony aludni szeretnének.Kissé mérges is voltam és véletlenül kicsit később bevettem mégegyszer ugyanazt az adag gyógyszert.
Elaludtam és csak arra ébredek,hogy egy orvos,nővér áll a fejem felett és mindenki úgy néz rám,mint egy birkára.
Kérdeztem volna mi a baj,de éreztem nem bírok beszélni.
Azért csak megtudtam,hogy gyógyszertúladagolás következtében kaptam egy nagy epilepsziás rohamot.
A többiek elmondása szerint habzott a szám,rángatóztam és szörnyű látvány voltam és hát úgy átharaptam a nyelvem,hogy hetekig nem bírtam rendesen beszélni,no meg enni sem.
Nos ennyit a gyógyszerekről.
Persze most már óvatos vagyok,de azt estét nem felejtem el.Másnap mennem kellett ideggyógyászhz,mindenféle diódákat rakosgattak a fejemre,hogy kiderítsék mi okozta a rohamot.
Szóval már megfontoltabb vagyok velük,de sajnos kénytelen vagyok szedni,ha nem is a Tramadolort,hanem egy enyhébbet.
De így éjszaka csend és béke van körülöttem és a kishangyák sem mászkálnak egyfolytában.
Na ennyi,most hirtelen ez jutott eszembe.
Sziasztok,puszi nektek.
Elmúlás…
2010 március 2. | Szerző: Nagy Csilla
Először is köszönöm szépen nektek,hogy kitartottatok melletem és nem felejtettek el.Elmúlt a hétvége,a lányom hálistennek jól van,márciusban már jöhet haza egy hosszú hétvégére.Felszedett jópár kilót,ami ráfért alaposan,mert úgy nézett már ki,mint egy halottkém.
Nagyon sokszor eszembe jut az elmúlás,mégpedig azért,mert egy kedves ismerősömnem,akivel felvettem a kapcsolatot msn-en.Nagyon sokat beszélgettünk egymásról, a családról meg mindenről.Az ő elmondása szerint nagyon sok erőt adtam neki,hiszen maga sem teljesen egészséges és volt egy beteg édesapja.
Sokáig nem jelentkezett,egyszer csak felbukkant és elmesélte,hogy az édesapja szervezete feladta a kűzdelmet a betegsége ellen,hosszú szenvedés után.Nagyon kivolt borulva szegénykém,persze érthetően.Próbáltam vígasztalni őt és erőt adni neki a rossz napokban.Kicsit talán sikerült is.
Elveszteni egy szülőt hát nagyon rossz lehet.Belegondoltam,hogy az én szüleim élnek még,bár egészségesnek tűnnek,hozzáteszem édesanyám szintén nőgyógyászati bajok miatt kipakolták,édesapámnak prosztatrákja volt.Őt is megműtötték és gyógyszerekkel stagnálták állapotát.De akkor is belegondolva,hogy tulajdonképpen ők sem fiatalok már és senki sem él örökké,teljesen lepadlóz.Nem is merek belegondolni abba,hogy elveszítsem bármelyikőjüket,pedig hát ez is bekövetkezik egyszer,remélem minél később.
Egy szülőnek is nagyon rossz lehet ha a gyermekét veszíti el.Csak arra gondolok vissza,amikor nagyon rossz állapotban feküdtem a kórházban 40kilósan és azt mondták nekik,sűrűbben jöjjenek engem látogatni,mert haldoklom.
De maga a tényt is,amikor megtudták rákos vagyok.
Édesapámnak csak úgy potyogtak a könnyei akkor is,meg amikor 2008-ban szintén halálta ítéltek.
Én bevallom őszintén félek a haláltól,legaláábis az átmenettől.
Márcsak azért is,amikor szintén 2008-ban a halálraítélésemmel együtt elmesélte hogyan fogok meghalni.Hát nem pár nap alatt.Azt mondta kezdek majd leépülni,leáll a vesém,majd kikell vezetni egy csövet,hogy azon tudjak pisilni és ott tartok majd hogy nem bírok majd kisem kelni az ágyból és szörnyű kínok között vesztem el az életemet.
Szép mi??
És hogy a halál után mi van??
Én elég szkeptikus vagy ezekkel a dolgokkal kapcsolatban,de számomra ott már nyugalom és béke van,ahol nincsenek fájdalmak,szenvedések.
Hacsak létezik a pokol és menyország verzió,amiben én nem hiszek.
Mindenesetre még nem tartok ott és most kicsit jobb kedvem is van,nem akarok már önkezűleg véget vetni az életemnek.
De nagyon sokat gondolok a halálra,akár magammal kapcsolatban,akár a szüleimmel vagy más családtagommal.
Reméljük egyik sem következik be túl hamar.
Szegény barátném,akiről meséltem,annyira együttérzek vele és sajnálom őt.
Ez a fránya gyilkos kór…van aki legyőzi,de sajnos nem mindenki.
Persze kikell tartani,bár én nem szándékosan csináltam,talán csak szerencsés volt a szervezetem,bár még én sem vagyok túl a rákbetegségen,hiszen 5 év után nyilvánítanak egészségesnek.S mivel engem nem pakoltak ki,mondhatni egy időzített bomba vagyok,de hallottam már olyan emberről is,akinek 5év után újult ki a rákja.
Nos ezek után mit írjak??
Én szorítok mindegyikőtöknek,akinek saját magának,vagy valamelyik családtagjának van valamilyen rákbetegsége.
De kitartás és kűzdeni,amennyire csak lehet!!
Na most megyek és jövök majd egy más témával.
Puszi nektek:Csilla
Sziasztok…
2010 február 27. | Szerző: Nagy Csilla
Nagyon korán ébredtem ma,bár ez elég sűrűn előfordul mostanság velem.Nemsoká indulok Dunaharasztiba valakihez látogatóba.Akik olvasták régebben is a blogomat tudják kihez.
Gondoltam írok már egy pár sort.
Őszintén szólva nem tudom miről számoljak be,nem igazán történt semmi érdekes velem,ugyanaz van,mint eddig.
Még mindíg elég depressziós vagyok,remélem a tavasz hoz egy kis jókedvet is,mert útálom a telet,meg a hideget.
De lehet is benne valami,mert több embertől hallom,mennyire fáradt,lemerült ebben az évszakban.
Én jól vagyok,fogjuk rá,persze a szokásos panaszaimon kívül.
Elég sokat idegeskedtem az elmúlt időszakban,mert miért is mennének teljesen rendben a dolgok.
Nekem soha..
Próbálok higgadtan viselkedni,de bevallom nem mindíg sikerül.Valamelyik nap is olyan dühös lettem,hogy szerintem a vérnyomásom kb.170 felé közelíthetett és azt hittem kiugrik a szívem a helyéről.
Kezem-lábam remegett.
Jó volna ha ilyenkor az ember kitudná kapcsolni az agyát,hogy még gondolkodni se tudna.
És az a baj,hogy ez elkísér este is,nem tudok aludni a gondolataimtól.No most itt nemcsak magamra gondolok,hanem ez mellett számtalan probléma van,amik ráhatnak az idegeimre és felbosszantanak.
Persze evvel nem vagyok egyedül szerintem,mert a mai világban,maga az élet számtalan baj forrása.
Csak én érzékenyebb lettem a betegségem óta és sokkal jobban tudok agyalni és a stressz,meg a kiakadások jönnek maguktól.
Meg hát maga ez az élet,amit élek…
Csak vagyok,mert életben maradtam valamiért,de sokszor felteszem a kérdést magamnak minek???
Főleg amikor csak a sok problémát látom magam körül és persze más okok miatt is,de erről majd a következő blogomban írok részletesen.
Remélem ti jól vagytok,nagyon szép hétvégét kívánok nektek,jövök hamarosan,puszi:Csilla
Üzenet…
2010 február 19. | Szerző: Nagy Csilla
Sziasztok kedveseim!
Köszönöm szépen Sharon a dícséreted,nagyon jólesett.
De azt hiszem nem rakok fel több képet,úgy látszik túl nagyok és elszállnak a felrakás után.Mivel látom eltűntek.
Mindegy is,aki látta már úgyis megismert.
Persze ha lesz kép rólam,ami kisebb felrakom,hiszen vállaltam önmagam és az arcomat is.
Mert szerintem semmi szégyelnivaló nincs abban,ami velem történt és bárkivel megeshet hogy “Méhnyakrákos”lesz.
Bár remélem senki nem jut el odáig,ahová én.
Talán egy kis üzenetet tudok továbbjuttatni nőtársaimnak,hogy igenis minden évben legalább egyszer menjenek el rákszűrésre.
Látjátok én hogyan jártam és így visszatekintve,ezerszer inkább vállaltam volna azt az 5 perces vizsgálatot,mint amin keresztülmentem a rák miatt és ami tulajdonképpen kettévágta és törkre is tette az életemet.
Nekem talán szerencsém volt,hogy egy áttétes rákból így vissza tudtam jönni,de gondoljátok el,hányan lehetnek olyanok,akik talán nem is tudják hogy betegek,mert nem mernek nőgyógyászhoz menni.
Én sem tudtam sokáig,hogy beteg vagyok.
Pici tüneteim voltak,de ezeket betudtam a sok stressznek,amik kísértek akkor.
Mint pl:rendszertelenné vált a havi vérzésem,folyásom is volt egy kevés és fájt a derekam.
Senki ne várja meg,hogy ömöljön belőle a vér,mint annak idején belőlem.
Ha az előbb felsorolt tüneteket tapasztalja magán,nagyon sűrgősen menjen orvoshoz!!!
Mert az időben diagnisztizált rák,még gyógyítható és nem lesz olyan életed,mint nekem.
Higgyétek el megéri…
Persze utólag én is nagyon okos vagyok.
Na,mint látom felcsaptam a MÉHNYAKRÁK nagykövetőjévé!!!
De igenis ezért vállaltam az arcomat is,hátha valamit áttudok ragasztani másoknak is.
Talán tanulnak valamit és okulnak sokan az én példámból.
És egy jó ügy érdekében mindent!!
Szép hétvégét kívánok mindenkinek,puszillak benneteket:Csilla
Hormonok….
2010 február 18. | Szerző: Nagy Csilla
Nem tudom ki hogy van vele,átélt e már hasonlókat,de én elég korán megtapasztaltam bizonyos dolgokat.
A rengeteg sugárkezelések és gondolom a kemoterápiák miatt elmaradt a menstruációm 38 évesen.
Persze valahol örültem neki,hogy egy gonddal kevesebb lett és nem kell elviselnem,szerintem mindenki útálja.
Viszont az elmaradásával több rosszat kaptam,mint jót.
A betegségem óta szinte állandóan hangulatváltozásaim vannak,sokkal jobban megérzem a frontokat és sokkal érzékenyebb lettem.
Amikor egy rossz napom van,képes vagyok egy filmen elsírnom magam és az a bosszantó a számomra,hogy a könnyek jönnek akarva-akaratlanul.
Nem ismer időt és helyet sem.Volt már olyan,hogy egy közösségben,mindenki szeme láttára fakadtam sírva.
Tök ciki,de nem tudom irányítani ezeket.
És azóta,ha menstruációs időm van,úgyis reagál a szervezetem,mintha tényleg dolog lenne.
Most is…16-án volt vérzésem mindíg.
Megis érzem alaposan.Ingerlékenyebb,érzékenyebb vagyok még jobban és teljesen másképp viselkedem.
Tök szar az egész.No meg a klímaxos dolgok.
Azelőtt csak hallottam,hogy idősebb hölgyeknek vannak ilyen típusú problémái,hát én magamon tapasztalom ezeket.
Tegnap is iszonyú napom volt.Persze volt egy kis alapom rá,de összevesztem a családommal,a lányommal.
Egész nap szenvedtem..hol melegem volt,hol meg fáztam.
Nem valami jó dolog ez,de azt hallottam ha valakinek mesterségesen elveszik a menstruációját és ilyen fiatal korában,még jobban megsínyli a szervezete és a hormonjai.
Egyébként is hangulatom olyan,mint egy hullámvasút és ez nagyon rossz.Persze normális emberhez méltóan,próbálok uralkodni amikor szarabb hangulatom van.
Ilyenkor inkább jobban félrehúzodom,mert bizony egy szóval is meglehet bántani és fordítva is.
Nem bírok a hormonjaimmal.
Mondjuk tegnap valaki-valamiért jól felidegesített és kiabáltam,ami hozzám nem méltó és nem is szoktam,csak nagyon ritkán.
Mindenesetre milyen érdekes az ember szervezete,nem??
Volt már valamelyikőtök ilyen helyzetben,vagy ti hogy viselitek ezeket a hormon dolgokat??Persze ha vannak problémáitok evvel.
Pont ezért tegnap igyekeztem jó hamar elaludni,hogy talán másnapra elmúljanak ezek a feszültségek.
Na most csak ilyenekről akartam beszélni és elmondani milyen rossz ez az állapot is.
A képen természetesen én vagyok mostanában,csak megakartam mutatni,milyen vagyok napjainkban.
Puszi mindenkinek és szép napot nektek.
Krónika…
2010 február 16. | Szerző: Nagy Csilla
Csak azért írok krónikát a betegségemről,mert többen jelezték,hogy elolvasnák a történetemet,de ők nem tudnak mindent.Nos hát..
Ez voltam én Nagy Csilla 2006-ban,amikor bizonyos tünetek után,egy egészségügyi kaparás után MÉHNYAKRÁKOT diagnosztizáltak nálam,ami már áttéteket is képezett a nyirokállományaimban.
2006.november-2007.januárig-28 db.sugárkezelést,16 db.kemoterápiát és 3 db.célzott hüvelyi sugárkezelést kaptam.Tünetmentesnek nyilvánítva véget értek a kezelések.
2007.április-egy rosszullét során-kórház-kiderült a rengeteg sugárkezelések miatt kilyukadtak a belső szerveim.
Életveszély miatt kikellett vezetni a beleimet,tehát sztómás lettem.
2007-júniusra teljes leépülés-lefogyás 40kg-ra.
Kórház-vérátömlesztés-teljes testi hanyatlás-azt mondták haldoklom-a szüleimtől hallottam útólag.Ezért hazaengedtek.
2007.július-rosszullét-kórház-kiderült bélelzáródásom van-műtét-életveszély a rossz állapot miatt.
De életben maradtam.
2007.december-rosszullét-kórház-ismét bélelzáródás-megint műtét.
Ezt is megúsztam élve.
2008.április-sztómasérv-műtét
2008.szeptember-véres vizelet miatt ismét kórház.
Akkor már megvolt a mostani sipolyom is.
Egy vizsgálat során a diagnózis-1/2-1 évem van hátra.
Teljes depresszió akkor.
Azóta nem voltam kórházban,nem járok onkológushoz.
Vérvételekre járok kb.2 havonta.
Kicsit sikerült azóta összeszednem magam,most 53 kg. vagyok és még élek.
És ezért vagyok eddig egy nagy túlélő, a Survivor,persze a mostani és állandó problémákat leszámítva.
Nos ez csak egy krónika volt a múltból.
Hogy miért is sokalltam be…
2010 február 16. | Szerző: Nagy Csilla
Talán másoknak,vagy akik nem ismerik az összes problémámat,bagatellnek tűnhet az,ami kiakasztott.Nekem sok volt…az össze többivel együtt,amin már keresztül mentem.A jéghegy csúcsa a hasamon lévő gyulladás okozta.Végre rászántam magam,hogy elmegyek kivágatni,hiszen amit az urológus felírt rengeteg gyógyszer sem hatott,mint az a vérkép-vizeletemből kiderült.Mivel a Margit kórházban a sebészem megmondta,hogy ott nem végezhetnek kisebb műtéteket már,elmentem a János kórházba.Felkerestem azt az orvost,aki a legelső műtétemet végezte.Szó szerint arrogánsan elzavart engem avval az indokkal,hogy menjek vissza ahhoz,akinél eddig voltam,aki eddig kezelt.Oké evvel nem is volt akkora bajom,bár területileg a János kórházba tartozom és kissé kiakadtam.Elég idegesen bementem a Margit kórházba a sebészemhez és mondtam neki,mi a helyzet.Közölte velem,hogy ő nem szokott járni műteni a Jánosba,de első körben ajánlott nekem egy számomra már ismerős orvost.Megnézte a sipolyomat és egy hirtelen gondolattól elküldött egy vizsgálatra.A hasamon lévő lyukba,befecskendeztek kontrasztanyagot és avval együtt röntgeneztek meg.
Nos az eredmény megdöbbentett.Kiderült hogy ez a sipoly nem egy zárt burokban van,hanem ágazik erre-arra.A húgyhólyagom,a még meglévő,bár alvó tumorom felé.
S az ami betett a kaput az volt,hogy közölte nem lehet megműteni,mert az életveszélyes lenne a számomra,akár bele is hallhatok a műtétbe.Meg egyszerűen nem lehet,mert a többi szerveim is érintve vannak.Itt arra értem,hogy megbolygatnák a belsőmet és sokkal rosszabb lehetne az állapotom.Gondolom félnek a tumortól is,hiszen nem lettem kipakolva.Szóval nincs mit tenni,maradok így…örüljek hogy még élek.
No persze..élek..ennyi??
De hogyan??
Teljesen magam alá kerültem.Nem panaszképpen,de nem volt elég a rák,nem elég hogy sztómás lettem,még ez is a nyakamba szakadt problémának.
Már így is a sztóma miatt visszahúzódó,zárkózott lettem és most ilyen állandóan folydogáló hassal kell már együtt élnem??
Miért ver a sors engem ennyire??
Egyszerűen nem tudtam egy darabig napirendre térni a dolog felett,a maradék életkedvem is elszállt.
Hirtelen úgy éreztem ennyi,nekem elég volt a sok problémából,az örökös bajokból,hiszen az életem azt mutatja soha nem lesz vége.
Nem volt kedvem élni így,besokalltam.
Akik olvasták a blogjaimat megértik a helyzetemet,annyit szenvedtem már..persze hogy elég lett.
Sokáig depressziós voltam,megakartam halni igen.
De aztán jött egy új nap és itt vagyok még.
Biztos ennek is van valami oka,vagy csak gyáva vagyok,nem tudom.
Ennyi röviden..amely ici-pici dolognak tűnhet,de nekem sajnos hozzátartozik a betegségem törénetéhez.
Ami lássuk be már sokkal jobban hasonlít egy rossz szappanoperához,ahol húzzák mint egy rétestésztát.
Na így vagyok én is,ez a 4 évem.
De elég keserves az egész bevallom őszintén.
Sok puszi:Csilla
Visszajöttem…
2010 február 15. | Szerző: Nagy Csilla
Úgy döntöttem,visszajövök.Tulajdonképpen egy ismerősöm döbbentett rá arra,hogy itt a helyem és mekkora bunkóság volt tőlem,hogy szó nélkül hagytalak itt benneteket.Higgyétek el,nem a rossz szándék vezérelt,sokkal prózaibb okaim voltak a távozásra.Sajnos az egészségemben nem úgy alakultak a dolgok,ahogy szerettem volna és nagyon padlóra kerültem ez miatt.Én én Nagy Csilla igen-igen..fontolgattam azt a gondolatot is,hogy befejezem ezt az egész harcot magammal szemben,mert elegem van ebből az életből.De a jellemem és a kitartásom,amit már sokan ismerhettek segített megint túllépni ezen a krízisemen.Már nem akarok meghalni,ismét elfogadtam a tényeket és vagyok.Szóval itt vagyok ismét,és köszönöm azoknak az embereknek,akik megkerestek a blogom megszűnése után is.Főleg ezek az események vezéreltek megint az írásra és arra gondoltam,tényleg sokaknak én adtam erőt a bajban.Ez a szívemnek nagyon jól esett és köszönöm.És valakinek közületek,aki megkeresett engem közelebbről és akivel azóta is sűrűn leveleztem elveszített valakit,aki szintén beteg volt.Nagyon jól estek a szavai,amikor azt mesélte mennyi erőt merített belőlem és mellette voltam lelkileg.Nos azért vagyok itt újra és elnézést mindenkitől a távolmaradásomért.És üdvözlök újra benneteket…puszi:Csilla
Jó reggelt…
2010 március 8. | Szerző: Nagy Csilla
Sziasztok,jó reggelt mindenkinek,ahogy ígértem itt vagyok.
Először is FENCI-hez volna egy-két kérdésem ha nem haragszotok meg érte,mert nem igazán értettem a kommentjét.Miért írod azt,hogy megtaláltad a hozzádvalót és azt hogy “GARAGE SALE”…nem tudom ezeket a sorokat mire vélni.Remélem elmondod nekem,mire is gondoltál pontosan.Kíváncsivá tettél és feltétlen várom válaszodat.
Én,ahogy elterveztem majdnem egész nap aludtam vasárnap.Bár itt volt nálunk az édesapám testvére,elég korán keltem,de később éreztem hogy nekem bizony leraga a szemem és visszafeküdtem.Dél körül felkeltem,teleettem magam és folytattam az alvást.Nagyon jól esett.
Ma folytatom a nagytakarítás befejező részét,mert az apróságok,no meg sok más nem kerültek még a helyükre.
Érdekes ez a dolog is velem.Egyik nap úgy érzem, a világot kitudnám fordítani a helyéből,annyira felvagyok pörögva,a másik nap meg megszólalni nincs kedvem.
Szóval elvileg volna dolgom elég.Pakolászni is,no meg a haja festeni anyukámnak és nekem is,mert eléggé levan nőve a hajam.Mert azért nő vagyok és bármilyeb cefetül nézek ki a szarjaimmal együtt,azért hiú vagyok valamilyen szinten.
Remélem ti is jól vagytok,egészségesek.Én eddig szerencsémre még egy influenzát sem kaptam el,csodálkoztam is rajta,mert az én immunrendszerem azért gyengébb,mint másoknak.A család össze tagja beteg volt már,csak én nem.De inkább nem kiabálom el,hiszen még nincsenek lecsengve az influenzajárványok.
Szóval ma nem igazán tudok mit írni magamról,igazán semmi extra nem történt velem,csak írtam nektek,nehogy azt higgyétek elvsztem.
Most megyek is,a munkásembereknek,mivel hétfő van,jó munkát, a betegeknek jó pihenést és kitartást kívánok és FENCI várom a magyarázatodat a kommentedre feltétlenül.
Ha nem ide akarsz írni nyílvánosan,megteheted a csilluska68@hotmail címen is.De tényleg jelentkezz valahogy!!!
Mindenkit puszilok és szeretettel üdvözlöm nőtársaimat,hiszen ma a mi napunk van!!!
Sziasztok:CSILLA
Oldal ajánlása emailben
X