Kérdések hozzátok…
2010 május 14. | Szerző: Nagy Csilla
Lehet,hogy furcsán fog hangzani a kérdésem,de szeretném ha leírnátok mindnyájan,folytassam-e a blogírást.
Ha igen kérlek szépen indokoljátok meg nekem részletesen miért is tegyem.
Miért jók,vagy nem jók az írásaim,mit adtam,vagy nem adtam nektek a soraimmal.
Hogy miért kérdem ezt tőletek?
Őszintén szólva elég nehezen tudok blogolni,nehezen jönnek a szavak belőlem egy jó ideje és szükségem van megerősítésre vagy éppen a kritikákra.
Persze tudom nem semmi,amin keresztül mentem,megyek még most is és biztos,sőt tudom sokan vannak hasonló cipőben,mint én.
De most nagyon fontos számomra a szavaitok,kommentjeitek hogy folytassam vagy abbahagyjam az egészet.
Kérlek szépen írjatok nekem és fejtsétek ki rólam és a történetemről a részletes véleményeteket.
Nagyon szépen köszönöm nektek,puszi:Csilla
Állapotjelentés…
2010 május 10. | Szerző: Nagy Csilla
Végre rászántam magam egy kis írásra,ami mostanában nem olyan egyszerű,mert elfoglalt is vagyok,meg állandóan történik valami,ami a kedvemet szedi.
Ott tartottam előzőleg,hogy a vérképem tulajdonképpen majdnem tökéletes lett.Nem is meséltem nektek,hogy a hasamon a sipolyt,amit megröntgeneztek és miatta már 15.000baktérium volt a vizeletemben és a fehérvérsejtszámom is magas volt miatta,azóta kijött egy nagy kannibál varrat 2 év után.
Legnagyobb megdöbbenésemre azóta nincs semmi rossz a vizeletemben sem.Bár még gyulladásban van,lehet hogy jön még ki újabb varrat onnan,amit nem is bánnék,hátha utána végleg begyógyulna és egy öntisztulási folyamat után megszűnne véglegesen.
Hogy milyen a kedvem???
Hol ilyen,hol olyan.
Nem önsajnálatképpen,de ha már kicsit kezd jobb kedvem lenni,tuti hogy történik vagy velem valami,vagy másokkal,hogy megint lesüllyedjek a rosszkedvbe.
Nem ragozom túlságosan,a családom tabu,neharagudjatok érte,de vannak problémák,amik feszülté,idegessé tesznek folyamatosan.
Azt hiszem megis lett az évek óta tartó rengeteg stressz eredménye.
Világ életemben alacsony volt a vérnyomásom,azt viszont észrevettem magamon,hogy sokat fáj a fejem.
Bár bizonyos frontok szoktak migrént okozni,de az utóbbi hónapokban már állandósultak a fejfájásaim.
Egyik alkalommal,amikor lementem a körzeti orvoshoz gyógyszereket íratni,kedvenc pótanyám megszólt,milyen sápadt vagyok.Feleltem rá,most is fáj a fejem.
Erre megmérte a vérnyomásomat és a legnagyobb döbbenetemre 170/110 volt.!!!
Gyorsan adott nekem egy Corinfart,azt mondta rágjam szét és mire hazaérek elmúlik.Ez volt hétfőn,szerdára visszarendelt újabb vérnyomásmérésre.
Folyamatosan szarul voltam és mikor visszamentem szerdán,ismét verdeste a 170-et.
Na szépen vagyunk,szépen kialakult a szervezetemben a rendszeres magas vérnyomás.A nővérke azt mondta a hosszú évek alatt összegyűjtött stressz okozta ezt.
Úgyhogy most már rendszeresen kell szednem gyógyszert rá.
Beszereztem egy vérnyomásmérőt,kölcsönbe kértem,de szinte minden nap nagyon magas a vérnyomásom.
Ha beszedem a gyógyszert,valamennyire lemegy.
Az egészből csak azt akartam kihozni,hogy egy baj elmúlik,sajnos jön a helyébe kettő.
Miért van ez velem állandóan???
Miért nem tudok már egy kicsit nyugodtan élni gondok,problémák nélkül???
Nem beképzeltségből,de azt hiszem már épp eleget szenvedtem ahhoz,hogy egy kis nyugalmat megérdemeljek.
De nem és nem….ez nekem nincs megírva asorsom könyvében és néha már nagyon elegem van ebből az egészből.
Na most jól kipanaszkodtam magam megint,legközelebb megpróbálok valami jobb dolgot írni…persze ha tudok.
Puszi nektek.
Ez vagyok én….Nagy Csilla
2010 május 6. | Szerző: Nagy Csilla
Sziasztok..!!!
Nem felejtettelek el benneteket,csak ezer dolgom van és nagyon sok minden történt velem azóta is,mint mindíg.De jövök majd,konkrétan nem tudom mikor.
Addig is küldök nektek egy képet…na ez vagyok én:Nagy Csilla,ha valaki még nem látott volna.Remélem nem haragszotok rám,hogy ilyen ritkán blogolok,kicsit később ígérem,mindent bepótolok!!!Addig is millió puszi nektek,vigyázzatok magatokra.
Nincs baj…
2010 április 29. | Szerző: Nagy Csilla
Neharagudjatok,hogy csak most jöttem blogolni,de közel 3 hete,már rossz volt a gépem,nem tudtam írni.
Most is csak azt szeretném elmondani gyorsan,hogy ne ijedjetek meg,nincs semmi baj velem.
A vérképem majdnem tökéletes lett,de legközelebb elmesélek mindent részletesen.
Addig is puszi mindenkinek és köszönöm a névnapi jókívánságokat.
Köszönöm…
2010 április 4. | Szerző: Nagy Csilla
Szép jó reggelt mindenkinek,én nem soká indulok Dunaharasztiba a lányomhoz látogatóba.
Szeretném megköszönni (revi11) -nek,sajnos csak ennyit tudok róla,a sorait.Nagyon jólestek a szavai,a kommentje.
Segíteni rajtam??
Már avval tud valaki segíteni,ha ilyen szépeket ír nekem,higgyétek el ez nagyon jó érzés,hogy ennyien a szíveteken viselitek a sorsomat.
Ami a lelkivilágomat illeti,hálistennek vagy nem is tudom minek,eddig mindíg sikerült kimászni a mélypontjaimból.
Van egy-egy nap,bár mostanában folyamatosan,hogy nagyon rossz kedvem van és nagyon magam alatt vagyok,de átlendülök ezeken és van,hogy maguktól elmúlnak.
Persze sokszor visszaesek a depresszióba,de talán tényleg az erős jellemem segít továbbélni a mindennapjaimat.
És hát igen,tényleg nagyon sok mindenen mentem keresztül 2006 óta és valóban nagyon sújt engem minden baj.
Épp tegnap, a Daróczy Dávid esete miatt gondolkodtam el azon,hogy akkoriban,amikor sztómás lettem,mennyire meg akartam halni,mert nem tudtam magam elfogadni és azt mondtam,ez az élet nem kell nekem így.
És persze igen,a többi…először is a Rák maga, a sztóma, a 4 műtét, a mostani krónikus sipoly a hasamon,a folyamatos kórházi ottlétek,hiszen 2006-2008 ig 8 hónapot voltam folymamtosan kórházban.
És igen,mindenki csak csodálokozik azon,velem együtt,hogy-hogy még életben vagyok.
Soha nem felejtem el azt az időszakot,amit a szüleim idéztek fel nekem és csak utólag meséltek el nekem.
Amikor 40 kilósan,leépülve feküdtem a kórházban és már akkor lemondtak rólam az orvosok és mondták a szüleimnek,hogy kicsit próbáljanak meg sűrűbben jönni látogatni,mert szerintük haldoklom.
És jobban lettem igen.
Vagy a másik sokk,amikor 2008.szeptemberben szintén halálra ítéltek,amikmor a szemembe mondták:magának 1/2-1 éve van hátra.
És most 2010.április van és bár néha magam alatt,de még mindíg élek és frityiszt mutatva a kaszásnak,csakazértis nem haltam meg.
Na azért most félek egy kicsit.
Meséltem,8-án megyek vérvételre,ami a ráktól kezdve a vitaminhiányig,mindenre választ ad.
Remélem megúsztam most is és erős a szervezetem és bírja a gyűrődést,mint eddig.
Na mindegy,most csak ezek jutottak eszembe,mégegyszer köszönöm revi11-nek a szavait és persze mindnyájatoknak,akik szerettek engem.
Ha addig nem jönnék,kellemes húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek.
Döbbenet…
2010 április 3. | Szerző: Nagy Csilla
Ma reggel nagyon megdöbbentem egy hír hallatán.Persze gondolom azért,mert a médiában és az újságokban gyakori szereplő volt.
Akkor még látszólag felhőtlenül beszélt a Liptai Claudiával való boldog kapcsolatáról.
Úgy tűnt minden szép és jó az életében.
Éjjel meg fogta és felakasztotta magát.
Daróczy Dávid öngyilkos lett.
Nos ennyi egy emberélet..2 hét múlva lett volna 38 éves.
NO COMMENT…
Zaklatottság…
2010 április 1. | Szerző: Nagy Csilla
Már ezer éve nem írtam megint.Mit is modjak,elég zaklatottan teltek az elmúlt időim.Már vagy 2 hete rossz a közérzetem,no meg a hangulatom is elég hullámvölgyes.Hozzájárult persze,hogy tudtam a lányom 4 hónap után hazajöhet 3 napra,tudat alatt biztos,hogy izgatott voltam miatta,ha nem is kon konkrétan.Igen múlt hét péntektől-vasárnapig itthon volt.Az itt tartózkodása felkavart mindenkit,valahogy úgy érzem,nem is tett jót senkinek,persze ez nézőpont kérdése.
8-án megyek vérvételre…megmondom őszintén félek tőle most egy kicsit,mert mint írtam az előbb,nem vagyok valami fényesen mostanában.Lehet,hogy vitaminhiányom van,vagy vashiányom,de fáradékonyabb vagyok.
De már semmit nem merek semmire fogni,majd meglátjuk,remélem csak ezekről van szó és nem valami komolyabb problémám van.
Ezek pótolhatóak egy-egy gyóhyszerrel vagy vas injekciókkal.
Az a baj,megmondom őszintén,hogy ha szarabbul vagyok és nem jól érzem magam,azt hiszem mindíg,hogy a rákom kiújult.Lehet,hogy baromságnak hangzik,pedig nem olyan nevetséges ez a felfogásom,hiszen nem pakoltak ki.
Tulajdonképpen benne van a pakliban,hogy visszajön.És persze egy rákos ember már szinte állandó félelemben él és ez szerintem soha nem is fog már megváltozni.
Aki volt már ilyen helyzetben megérti.
Ilyenkor rettegek egy-egy véreredménytől,mint most is.
De hát majd meglátjuk milesz…
Amúgy megvagyok…
Amit még megfigyeltem magamon,hogy mióta rákos lettem,sokkal érzékenyebb vagyok mindenre.
Egy-egy rosszabb napomon csak egy szó vagy vicces,de egy film,vagy akármi és elkezdenek potyogni a könnyeim maguktól.Nevetséges…persze nem az,ha jobban bele gondolunk.
Meg is kérdeztem egy szakértőtől és azt mondta sajnos tényleg a betegségtől lettem ilyen.
Jókat szoktam mosolyogni magamon.
Én a nagy erős nő,mert mindenki annak lát,néha átváltozik egy porcelánbabává viselkedésileg.
No persze lehetek én bármilyen erős sok mindenben,de én is emberből vagyok és vannak érzéseim.
Még szép…de néha túlságosan is érzékeny vagyok,ami nem jó,mert annyira szívemen tudok egy-egy dolgot viselni,hogy én készülök ki tőle és tiszta depressziós leszek tőlük.
Próbálok uralkodni magamon,de van amikor egyszerűen nem megy.És megfigyeltem,ha olyanom van a könnyek maguktól jönnek,nem nézve azt hogy hol és kikkel vagyok.
Tök ciki,de ez van.
Meg hát mindíg jár az agyam ezen-azon,ha kell ha nem.
Pedig mindíg elfoglalom magam valamivel,de hiába, a kishangyák mászkálnak állandóan.
Tiszta dili…pont jó,mert ma úgyis a bolondok napja van.
Na akkor ez az én napom.
Most nem tudok miről írni még,majd jövök ha kész lesz a vérképem.Megírom nektek mi lett az eredmény.
Addig is mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket kívánok,vigyázzatok magatokra és jók legyetek.
Puszi:Csilla
Csak úgy…
2010 március 18. | Szerző: Nagy Csilla
Reggel 5 óra van,már megint kivert az ágy magából.Elég sűrűn kelek ilyen korán,ami persze nem baj.
Tulajdonképpen nem is tudom miről írjak ma,ja és elnézést az előző blogom miatt,épp néztem milyen rosszúl “helyesírtam”,biztos kapkodtam.
Tegnap megint jó kis fejfájásra ébredtem,úgy döntöttem délelőtt alszom egy kicsit.Nem pihentem sokáig,csak 10-ig sikerült szunyálnom,ami nekem nem is baj,mert az evés meg az alvás nem igazán megy egyszerre.Tudjátok a sztómám olyan,ha táplálkozom utána szinte 15 perc után már járkálhatok a vécére.Így nem lehet rendesen aludni.
De jó is volt egyben,azért is mert végre anyu bemelírozta a hajamat,amire már bőven ráfért egy kis újítás.Azért mert nem pasizok szerintem azért adjunk egy kicsit a külsőnkre,már amin lehet változtatni persze.
A férfiak…nos hát írtam ma lenne a randim egy férfival,de már most tudom,hogy nem leszek ott.Mondjuk ő nem is olyan,akivel hosszú távra lehetne tervezni.Foglalt is no meg csak dugni akar.Na ezt én meg főleg nem tudnám elképzelni,hogy újra kicsapongó életet éljek.
Mostanában nem tudom mi van a pasikkal,bár voltak előzőleg udvarlóim,de biztos jön a tavasz,jönnek mint a sáskák.
Persze lehetnének normális emberek,akik rendes kapcsolatot akarnának velem,de egyszerűen az sem megy.Pedig tudnak rólam mindent és mégsem.A fal még mindíg áll előttem és szerintem soha nem fogom már ledönteni.Egyszerűen nem tudom magam elképzelni egy férfival.
Egyrészt megtalálni azt,aki tényleg jóban-rosszban mellettem lenne/pedig akadna ilyen is/,másrészt a szex-nos hát..egy pont méhnyakrákos nőnek azt hiszem,hogy ez járna a fejéban.Megkérdeztem szakembert,elvileg nincs akadálya hogy szexuális életet éljek.
De akkor sem tudom elképzelni magam,amint a figyegő zacskómmal együtt szexelek valakivel.Elég morbidnak tartom.
Persze a megfelelő társsal,aki elfogad ilyennek,biztos nem okozna ilyet.
Egyébként soha nem voltam társfüggő,mindíg jól elvoltam egyedül is.Mert tudom hogy vannak olyan hölygek,akik bárkit összeszednek,csak hogy ne legyenek egyedül.Hálistennek én nem vagyok ilyen.Na ez a téma lezárva.
Tegnap msn-en megkeresett az a barátnöm,mostmár tesókám,akinek az édesapja szilveszter után húnyt el,akiről említést tettem,hogy miatta éreztem úgy hogy mégis itt a helyem a blogírásban.
Váltottunk pár szót és a legnagyobb örömömre azt mondta én voltam az apukája halála után az első ember,eki megnevetette.Ez nekem annyira jól esett komolyan mondom és olyan megható,hogy valaki belőlem merít erőt.
Ennél több nem is kell azt hiszem.
Na most megyek,főzőm a családnak a kávét.
Puszi mindenkinek és szép napot kívánok.
Állapot jelentés…
2010 március 17. | Szerző: Nagy Csilla
Ne haragudjatok, hohy íg elmeragdóódam.Egy kedes olvasóm ,akibel egy idő óta levelezem,aggódott már értem.Nos hát semmi extra nivsn belem,csak a szokásos poroblémák.A hasam megint teljesen begerjedt,így kénytelen voltam megint egy kis antibiotikumot felíratni,magamnak,de szerintem semmit nem fog használni.de házha mégis.
Amúgy elvagyok,mint a befőtt,semmi komolyabb baj nincs velem,legalábbis nemtudok róla.Majd nemsokára megint megyek vérvételre és majd az mindent megmutat,
Nem tudom mi okozza,hogy állandóan fáradt vagyok és sajnos frontérzékeny.Elég sűrűn fáj a fejem.Ma is űgyhogymár kora hajnalban arra keltem fel hogy migránem van.
Azt hiszem most lefekszem egy kicsit vissza piheni,hátha az lvás segít valamit.Met ilyenkor semmiféle fejfájáscsillapító nem használ,csah ha kialszom magam.
Tehát ennyi,csak a szokásos dolgok.Csak vagyok a semmiben.
Holnap elvileg randim lenne valakivel,de már előre tudom nem leszek ott.A falak..hát igen,ezekez ledöngetni és teljes életet élni még mindíg nem megy.De a férfiakról szóló kapcsolataimat egy másik blogban írom le részletesen.
Az e-mail írónak üzenem,Máriának ne aggódjon,nincs különösebb komolya baj belem.És nem engem láttál a Dunaharaszti buszon.Sosem utazom tömegközlekedéssel,csak autóval szoktunk menni látogatni a lányomat.
Na mit is írjak még,fogalmam sincsmpegid annyi minden jár a fejemben.
De megnyutatásképpen jelzem nem tűntem el örökre,csak mindíg történik alami,ami miatt elodázom a blogírásokat.
Nagyon várom a tavasztmhogy már jó idő legyen,mert útálom a telet és én elég fázós vagyok.íez is szerintem rányomja a bélyegét a hangulatomra.
No meg hát a férfiak által teli gondolatok,ami mindíg rosskedvet okoz nekem,mert egyzsreűen nem mennem a párkapcsolatok és teljesen antiszociális lette.
De külön a pasikról majd a követkző blogban.
Tehát senk ne aggódjon miattam,megvagyok még.
Ha valami nagyon rossz történik velem,majsd megosztom veletek.
ííííííííaddig is millió puszi nektek:Csilla
Köszönöm….és hogy mi történt azóta??
2010 május 19. | Szerző: Nagy Csilla
Először is szeretném megköszönni a hozzászólásaitokat.
Valahol a vérképemnél tartottam,amikor megírtam,hogy jó lett.Sőt még a vizeletemben lévő fehérvérsejtszám és a baktériumszám is 0-ra csökkent,mivel egy nagy kannibál varrat kijött a sipolyomból.Ez persze jó hír,de azóta is bevan gyulladva,most várok hátha jön még ki egy-kettő.Mondjuk az orvos,aki megnézte és amikor a kontrasztanyaggal megröntgenezte,szerintem amúgysem nyúlna hozzá.Akkor is azt mondta,mivel ágazik ide-oda nem műtik meg,tehát szenvednem kell még továbbra is vele.Csak őszintén szólva már elegem van abból,hogy állandóan vagy betéttel,vagy valami gézzel kell a hasamon járkálnom,mintha valakinek inkontinencia zavara lenne,kb. így érzem magam vele.Valamelyik nap voltam bent a kórházban a sebészemnél,sztómazsákot kellett feliratnom,megmutattam neki a vérképemet és meséltem neki,hogy a varrat kijött.Erre csak csodálkozott és azt kérdezte,mit csinálok én magammal,hogy nem is nyúl hozzám és ilyen pozitív folyamat törénik velem.Haha,nagyon vicces gondoltam magamban.Úgyhogy a sipollyal nem tudom hogyan lesz tovább,még várok egy kicsit.
Akkor azt hittem,kicsit megnyugodhatok végre,jó a vérképem,de már megszokhattátok tőlem én nem az az emberke vagyok,akinek nyugodt az élete.Több szempotból sem az.
Ha nincs baj,legalábbis azt hiszem történik biztos valami és jön helyébe új.
Lementem valamelyik nap a rendelőbe gyógyszert iratni,kedvenc pótanyámhoz.kérdezte hogy vagyok.Mondtam neki,hogy megvagyok,de elég sokszor fáj a fejem.Megmérte a vérnyomásomat és képzeljétek el 170/120 volt!!! Nekem,akinek világ életemben nagyon alacsony volt!!!
Akkor rögrön kaptam egy gyógyszert,hogy rágjam szét és visszarendelt 2nap múlva.Megint megmérte és iszonyat magas volt megint.
Megkérdeztem tőle,mitől alakul ez ki nálam,hiszen én azt hittem,vagy mindíg ráfogtam,most front van,vagy ez-az,de nem hittem volna,hogy Hipertóniám van.
És közölte velem,hogy ez sajnos az évek alatt felgyülemlett sok stressz okozta.Szép mi??
Azóta kaptam kölcsön egy vérnyomásmérőt és rendszeresen kell mérnem a vérnyomásomat,ami hát iszonyú sokszor és most már rendszeresen kell gyógyszert szednem rá.
De tényleg,miért van az,ha kicsit jobban vagyok,valaminek jönnie kell,vagy az egészségemben,vagy a magánéletemben.
Mert abban is van bibi bőven.
Nem igazán szeretnék róla beszélni,de a lányom besokallt a rehabilitációs intézetben és szó szerint kirugatta magát onnnan.
Úgy látom próbál viselkedni,de összejött egy régi barátjával újra,aki nem épp fedhetetlen életű és bár megkapta érte a büntetését,de érte sem tenném le a voksomat,hogy megváltozik.
Sűrűn vannak együtt és ilyenkor autómatikusan jár az agyam,vajon újra hozzányúl-e a droghoz.Eddig nem tapasztaltam,de a félelem,hogy visszaesik benn él nagyon.
Szeptemberre beiratkozott újra iskolába,remélem elis jutunk odáig és végre kijárhatná a sulit és végre szerezne érettségit.
De hát a bizalom,nos hát igazából nem is tudom,mikor jön vissza felé.
Igyeksze persze.
Na most hirtelen nem is tudok mit írni,de majd eszembe jut téma és jövök.
Addig is puszi mindenkinek és vigyázzatok magatokra:Csilla
Oldal ajánlása emailben
X